A világ csendben változik, ám a fejünkben zajlik az egyik legfontosabb forradalom. A következő évtized pszichológiája nem csupán az elme gyógyításáról, hanem a mentális jóllét újradefiniálásáról fog szólni. Miközben a WHO előrejelzése szerint 2030-ra a depresszió lesz a legnagyobb egészségügyi teher a világon, egyre többen ismerik fel: az agy nem ellenség, hanem szövetséges. A fő kérdés pedig az, hogy mit tehetünk magunkért a változó világ kihívásai közepette, legyen szó technológiai, társadalmi vagy pszichológiai átalakulásról.
Digitalizált lélek, algoritmikus diagnózis?
Thomas R. Insel, idegtudós szerint a 21. század első évtizedeiben három forradalom határozta meg a pszichiátriát: a genomika, az idegtudomány és a digitális technológia. A legnagyobb hatás azonban talán az utóbbié. A digitális fenotipizálás nevű új irányzat például azt vizsgálja, hogy a telefonhasználatunkból hogyan olvasható ki a lelki állapotunk.
„A szakértők nem azt elemzik, mit írunk, hanem hogyan: a gépelési sebesség, a szünetek, a görgetés ritmusa alapján következtetnek depresszióra, figyelmetlenségre vagy akár mániás epizódokra.”
Ez egyrészt új diagnosztikai lehetőséget ad, másrészt élő, „ökológiai” képet is fest: a pácienst nem egy időpillanatban, egy rendelő falai között látjuk, hanem a saját világában, valós időben.
AI – barát vagy terapeuta?
Sokan tartanak attól, hogy a mesterséges intelligencia átveszi a pszichológusok helyét. A válasz: nem fogja. A terápia legfőbb értéke ugyanis a kapcsolat – az a gyógyító tér, amely két ember között jön létre. A gép lehet támogató, adatvezérelt kísérő, de nem helyettesítheti a tükörneuronok által létrejövő kapcsolódást. Ugyanakkor nemcsak eszközként, hanem potenciális új társas térként is tekintenünk kell az AI-ra. Peter Baldwin és kollégái például olyan „élő laboratóriumokat” fejlesztenek, ahol a viselkedésmintákat valós időben monitorozzák okoseszközökön keresztül – ezzel lehetővé téve az időben történő prevenciót és a személyre szabott beavatkozásokat.
Kép forrása: Kinga
Mentális prevenció – új alapokon
A mentális egészség nem akkor fontos, amikor már krízis van. A következő évek nagy áttörése a megelőzés és rezilienciaépítés lesz. A Wainberg-féle modell (2017) arra mutat rá: a kutatás és a gyakorlat közötti szakadék csökkentésével már gyerekkortól fejleszthetők azok a pszichológiai készségek, amelyek megóvnak a későbbi súlyos zavaroktól.
„A hangsúly a rugalmasságon, önismereten és a társas támogatás tudatos építésén lesz – nemcsak az egyének, hanem közösségek szintjén is.”
A jövő hat forgatókönyve
Na és mi történik, ha a mentális egészség globális üggyé válik? Stefan Priebe és kutatótársai hat különböző jövő-forgatókönyvet vázoltak fel a globális mentális egészség alakulásáról. Elképzelhető egy világ, ahol egységes alapelvek mentén szerveződik az ellátás, vagy ahol a nemzetközi kutatások összehangolásával gyorsabban érkeznek a megoldások. Egy másik forgatókönyv a kulturális sokszínűséget emeli erőforrássá, míg van, ahol a társadalmi háttér kerül reflektorfénybe. A technológia vezérelte, bárki számára elérhető ellátás víziója mellett pedig megjelenik az a realitás is, amelyben a mentális egészség geopolitikai tényezővé válik. A lényeg? A hat jövőkép ugyan eltérő, de egy valamiben megegyeznek: a mentális egészség átalakítása elkerülhetetlen – és nem kizárólag a szakértők dolga.
„A pszichológia jövője mindannyiunk ügye, amely társadalmi párbeszédet és közös döntéseket kíván.”
Kép forrása: PeopleImages.com – Yuri A
Van-e időnk kapcsolódni?
Egyre világosabb: a diagnózison túl leginkább az emberi tapasztalat és megélés számít. Az, hogy hallanak-e minket, tartozunk-e valahová, hogy van-e, aki figyel.
„A jövő pszichológiája elsősorban nem high-tech, hanem high-touch – emberközeli.”
Az egyik legnagyobb kihívás az lesz, hogyan őrizzük meg a humán kapcsolódás intimitását egy egyre technológiaibb világban. Mert az emberi agy nem frissíthető szoftver, de fejleszthető – kapcsolatok által, új nézőpontok által, közösségi élmények által.
Szerző: Révész Bogi
(Kiemelt kép forrása: Halfpoint)
Források:
- Wainberg, M. L., Scorza, P., Shultz, J. M., Helpman, L., Mootz, J. J., Johnson, K. A., Neria, Y., Bradford, J.-M. E., Oquendo, M. A., & Arbuckle, M. R. (2017). Challenges and Opportunities in Global Mental Health: a Research-to-Practice Perspective. Current Psychiatry Reports, 19(5).
- Priebe, S., Arenas Borrero, Á., Bird, V., Džubur Kulenoviĉ, A., Giacco, D., Gómez Restrepo, C., Hanna, F., Jayacodi, S., Musisi, S., Morgan, C., Nakasujja, N., Sabitova, A., Sandford, S., Sewankambo, N., & Uribe Restrepo, J. M. (2019). Possibilities for the future of global mental health: a scenario planning approach. BMC Psychiatry, 19(1).
- Insel, T. R. (2018). Digital phenotyping: a global tool for psychiatry. World Psychiatry, 17(3), 276–277.
- Baldwin, D. P. (2018, February 27). The future of mental health. Openforum.
Ezek is érdekelhetnek:
