Szenzorok és algoritmusok írják át az étkezési napló fogalmát, amely sokak mindennapi rutinjának része – akár egészségügyi okokból, akár tudatos életmód miatt. A következetes dokumentáció azonban kihívások elé állítja az embert és a különböző applikációk vagy kalóriaszámláló felületek gyakran a feledés homályába vesznek – egy füzetről nem is beszélve. Az új kutatások és fejlesztések célja, hogy ezt a terhet levegyék a vállunkról, és a testünk, illetve környezetünk mérje helyettünk az adatokat.
Folyamatos glükózmonitor – a szervezet reakcióinak tükre
Az egyik legismertebb, széles körben elérhető technológia az állandó glükózmonitor (CGM), amiről már mi is írtunk korábbi cikkünkben. Ez egy bőr alá helyezett apró szenzor segítségével méri a szöveti glükózszintet. Bár eredetileg diabéteszes betegek számára fejlesztették, ma már egyre több egészségtudatos felhasználója van, akik szeretnék feltérképezni, hogy milyen vércukorválaszt váltanak ki az elfogyasztott ételeik. Ez pedig valóban hasznos információ lehet, hiszen a glikémiás reakciók személyenként eltérőek lehetnek. A CGM tehát nem a kalóriát vagy a makrotápanyagokat számolja, hanem a szervezet „válaszát” mutatja meg – ezzel segítve a személyre szabott táplálkozási döntéseket.
Okos evőeszközök és okostányérok – a viselkedésformáló kütyük
Az okos evőeszközök – például a falatokat számoló vagy a túl gyors evést rezgéssel jelző villák – kísérletekben már bizonyították, hogy képesek lassítani az étkezési tempót, ami előnyös lehet a jóllakottság érzésének kialakulásában. Egy kutatásban az alábbiakat figyelték meg:
a négyhetes tesztelés után hosszabb szünetek jelentek meg a harapások között, kevesebb falatot fogyasztottak, és mérhető testsúlycsökkenés is tapasztalható volt. Ráadásul a hatás több hét elteltével is fennmaradt, ami szintén pozitívum.
Az okostányérok és okospoharak ezzel szemben a beépített mérleg és képfelismerés kombinációjával próbálják becsülni az adagméretet és az étel típusát. Bár ezek az eszközök még nem teljesen kiforrottak, jelenleg kísérleti stádiumban tart a fejlesztésük, de felvillantanak egy jövőképet, ahol az asztalon lévő eszközök rögzítik helyettünk az étkezési adatokat.
Kép forrása: Media_Photos
Légzésanalízis – egy leheletnyi információ
A kilélegzett levegő összetétele sokat elárul az anyagcsere-állapotról. Az utóbbi években több kutatás vizsgálta, hogyan lehet a kilélegzett acetont vagy más komponenseket a zsír- és szénhidrát-oxidáció arányának jelzőjeként használni. A koncepció ígéretes: egyetlen fújás, és máris pontos képet kapunk arról, milyen „üzemmódban” égeti testünk az energiát. Ez a módszer ugyan nem képes pontos kalóriaszámításra, de segíthet abban, hogy napi szinten nyomon kövessük anyagcserénk működését.
AI és viselhető kamerák – ételfelismerés algoritmusokkal
Az ételfotózás ma már szinte reflex, az önkifejezés és élménymegosztás eszköze is lehet a social media fénykorában. Annak pedig, aki a lehető legprecízebben szeretné dokumentálni az étkezéseit, a mindennapok része. A jövőben az algoritmusok jelentős szerepet vállalhatnak ebben: a mesterséges intelligencia képfelismeréssel képes elemezni a tányér tartalmát.
Az újabb kutatásokban viselhető kamerák is megjelentek, amelyek automatikusan rögzítik az étkezéseket, majd az alkalmazott AI rendszerek azonosítják az ételeket és becslik a mennyiséget. A lehetőség izgalmas, ám komoly kérdéseket vet fel a pontosság (főleg a több összetevős, bonyolultabb ételeknél) és az adatvédelem terén.
Kép forrása: Baba.Images
Fog- és szájüregi szenzorok – a jövő mikroméretű laborjai
A leginkább futurisztikus eszközök díját a fog- és szájüregi szenzoroknak ítélhetjük. Egy kutatás például fogfelszínre rögzíthető, néhány milliméteres érzékelőt mutatott be, amely képes volt jelezni a glükóz, só vagy alkohol jelenlétét. Bár ez még messze van a hétköznapi alkalmazástól, jól jelzi, milyen irányban fejlődhet a technológia: a szájüregben zajló folyamatok valós idejű monitorozása közvetlen betekintést adhatna arra vonatkozóan, milyen biológiai hatással járnak az étkezéseink.
A tökéletes, automatikus étkezési napló még nem született meg. Viszont a fenti fejlesztések arra utalnak, hogy a jövőben az étkezési adatgyűjtés egyszerűbb és hatékonyabb lehet.
A technológia nem helyettesíti, hanem támogatja a tudatos döntéseket– segít megérteni, mit tesz velünk egy-egy falat a kedvenc ételünkből.
És bár ma még kísérletek és prototípusok szintjén tartunk, egyre közelebb kerülünk ahhoz, hogy pontos, részletes adatok és kimutatások alapján egy valóban személyre szabott étrendet állíthassunk össze, aktuálisan a szervezetünk igényeire reflektálva.
Szerző: Hevesi Szandra
(Kiemelt kép forrása: Prostock-studio)
Források:
- National Library of Medicine – Eva Fechner: Diet-induced differences in estimated plasma glucose concentrations in healthy, non-diabetic adults are detected by continuous glucose monitoring-a randomized crossover trial
- National Library of Medicine – Sander Hermsen: Effects of eating with an augmented fork with vibrotactile feedback on eating rate and body weight: a randomized controlled trial
- National Library of Medicine – Salaki Reynaldo Joshua: Health to Eat: A Smart Plate with Food Recognition, Classification, and Weight Measurement for Type-2 Diabetic Mellitus Patients’ Nutrition Control
- National Library of Medicine – Joseph C Anderson: Measuring breath acetone for monitoring fat loss: Review
- Scientific Reports – Tonmoy Ghosh: Integrated image and sensor-based food intake detection in free-living
Ezek is érdekelhetnek:
