Mi van, ha az öregedés nem lassú leépülés, hanem egy program, amelyet még csak most kezdünk megfejteni? És ha létezne egyetlen molekuláris jel, amely képes átírni életünk idővonalát? Steve Horváth – a kutató, akinek az epigenetikai órája gyökeresen megváltoztatta a biológiai kor mérését – úgy véli, közelebb vagyunk a valódi beavatkozásokhoz, mint gondolnánk. Egy olyan területen, amelyet hosszú ideig inkább találgatások uraltak, ő összefüggő mintázatoka és a valódi emberi hatás lehetőségét látja. De milyen messze vagyunk attól, hogy valóban létezzenek az öregedést lassító gyógyszerek? És vajon a mai munkaerőpiac készen áll a holnap hosszabb életű generációira? A világ egyik legnagyobb hatású öregedéskutatója válaszol azokra a kérdésekre, amelyekre mindannyian szeretnénk hallani a válaszokat.
Az epigenetikai órái átformálták azt, ahogy a biológiai korról gondolkodunk. Volt egy olyan jól megfogható pillanat, amikor úgy érezte: „Ez alapvetően meg fogja változtatni az öregedéstudományt”?
Amikor 2011-ben kifejlesztettem az első, nyálmintán alapuló epigenetikai órát, szinte azonnal tudtam, hogy ez mindent megváltoztat majd. Ahogy elemeztem az adatokat, láttam, milyen rendkívül erős az életkor hatása a metilációra – és világossá vált számomra, hogy egy ennyire markáns kapcsolat nem lehet véletlen. Biostatisztikusként jó érzékem van ahhoz, hogy megkülönböztessem a véletlent a valódi biológiai jelenségektől. Ebben az esetben a felismerés pillanatok alatt megszületett.
Mi az az egyetlen, kulcsfontosságú felismerés, amely leginkább megváltoztatta a saját gondolkodását az öregedésről?
Az utóbbi időben több ilyen is volt. Most különösen a GLP-1 receptor agonistákra figyelek. Ezek a fogyás és diabétesz kezelésére használt gyógyszerek, és úgy tűnik, hogy molekuláris szinten is lassítják az öregedést – mind az epigenetika, mind a transzkriptomika tekintetében. Ez rendkívül ígéretes.
Természetesen mindez további validációra vár, de a jelenlegi eredmények nagyon biztatók. Úgy vélem, erre már nem kell sokat várni – jó eséllyel néhány hónapon belül megérkezik. Rengetegen dolgoznak rajta, a téma az egyik leginkább reflektorfényben lévő kérdés a szakmában, és élénk vita övezi. Több Bioarchive-preprintet és konferencia-előadást is láttam már a témában, vagyis a bizonyítékok gyors és egyre meggyőzőbb ütemben gyarapodnak.
Ha egyetlen feltevést írhatna át azzal kapcsolatban, ahogyan a társadalom az öregedésre tekint, melyik lenne az?
Úgy gondolom, hogy az embereket nem kellene automatikusan nyugdíjba kényszeríteni. Egyértelmű diszkrimináció éri az idősebb korosztályt, és ha egyetlen dolgot változtathatnék, az az lenne, ahogyan a társadalom bánik velük. Sok vállalat vonakodik idősebb munkavállalókat alkalmazni – szerintem ez súlyos hiba.
Lehet, hogy kissé lassabbak – ehhez kétség sem fér – de hatalmas tapasztalatot hoznak magukkal. Gyakran kiváló a munkamorállal és érett munkaszokásokkal rendelkeznek. Ezen felül sok idősebb ember ténylegesen szeretne tovább dolgozni, ezért nem kellene őket eltávolítani a munkaerőpiacról. Ha valaki szeretne nyugdíjba menni, tegye meg – ez szabadság kérdése kell legyen.
A társadalom hozzáállásának változnia kell. Nem tarthatjuk fenn az olyan önkényes határokat, mint a 65 éves kor, amely után valakitől elvárják, hogy lemondjon az életcéljáról.
Ha az emberek csak egyetlen dolgot tehetnének azért, hogy egészségesebben öregedjenek, mi lenne az?
Azonnal hagyják abba a dohányzást, és kerüljék el a diabéteszt. Másszóval, ha magas a vércukorszintjük, csökkentsék. Kiemelten fontos a vérnyomás rendszeres ellenőrzése. Ha valaki hosszú és egészséges életet szeretne, kezdje azzal, hogy a vérnyomását az optimális tartományban tartja.
Volt a pályafutása során olyan tudományos „paradoxon”, amely különösen sokat árult el arról, hogyan is működik valójában az öregedés?
Számomra az úgynevezett univerzális öregedésórák felfedezése volt különösen meghatározó – az olyan epigenetikai óráké, amelyek minden emlősben működnek. Ezek az öregedési és epigenetikai órák olyan különböző emlősfajokban is pontosnak bizonyultak, mint a denevérek, a sertések, az emberek és az egerek.
Ez teljesen váratlanul ért, mert azt mutatja, hogy az öregedés bizonyos elemei fajokon átívelően konzerváltak, tehát az öregedés legalább részben programozott folyamat.
Úgy tűnik, mintha az öregedés egyfajta fejlődési programhoz kötődne. Bár sokan továbbra is puszta zajnak vagy entrópiának tartják, ezek az univerzális epigenetikai órák egyértelműen arra mutatnak rá, hogy az öregedésnek vannak jól felismerhető, programozott mintázatai is.
Mi az az egy kérdés az öregedéssel kapcsolatban, amelyre a leginkább szeretné megkapni a választ?
A legfontosabb kérdés számomra az, hogy mit lehet ténylegesen tenni az emberi öregedés lassítására. Rengeteg kutatás folyik egereken, de nekünk olyan beavatkozásokra van szükségünk, amelyeket mi és a szüleink is alkalmazhatunk a betegségek megelőzésére.
Frusztráló, hogy dollármilliárdokat költünk el, mégis lassan haladunk, de remélem, ez változni fog. Több humán klinikai vizsgálatokból származó adatra van szükségünk. Sok vizsgálat egy-egy specifikus betegségre fókuszál, pedig azt is látnunk kellene, hogyan hatnak a különböző beavatkozások az öregedés biomarkereire – például az epigenetikai vagy proteomikai órákra. Például, ha egy vállalat egy diabétesz elleni gyógyszert vizsgál, azt is vizsgálni kellene, hogy a készítmény hogyan hat az öregedés molekuláris biomarkereire, és vajon valóban képes-e fiatalító hatást kifejteni különböző szervekben.
Prof. Dr. Steve Horvath
Ha 2035-ben újra leülünk beszélgetni, mit remél, mi lesz addigra a legnagyobb változás abban, ahogyan az öregedésről gondolkodunk?
Azt remélem, hogy 2035-re lesz legalább egy olyan gyógyszerünk, amely bizonyíthatóan lassítja az emberi öregedést. Ma már léteznek bizonyítottan hatékony módszerek egerekben – például a kalóriamegszorítás –, ezek azonban az emberek esetében nem igazán működnek. Azt remélem, hogy addigra lesz egy emberekben is működő, bizonyítottan hatékony intervenció.
Eljuthatunk valaha oda, hogy az „életkor” egy tárgyalható szám legyen – mint egy telefon operációs rendszere, amelyet időről időre frissítünk?
A nagyon távoli jövőben valószínűleg sokkal szorosabb kontrollunk lesz az öregedés felett. De ez még hosszú ideig inkább tudományos-fantasztikum marad.
Ha csak egyetlen üzenetet oszthatna meg az olvasóinkkal az öregedésről, mi lenne az?
Egy reményteli üzenet. Tudósok és vállalatok százai dolgoznak azon, hogy lassítsák az öregedést és megelőzzék a betegségeket. A rejuvenációkutatás ma már komoly, erős tudományos alapokon álló és jól finanszírozott terület. Remélhetőleg hatékony gyógyszerek is érkeznek majd. Az üzenetem: tartsanak ki.
Szerző: Révész Bogi
(Kiemelt kép: Prof. Dr. Steve Horvath)
