A halogatás az idő tolvaja – mondja Edward Young. Minden egyes elodázott döntés egy apró lopás a saját jövőnkből. Tudjuk, hogy el kellene kezdenünk, mégis inkább máshol keressük a megkönnyebbülést – egy újabb kávé, egy gyors üzenet. De miért válunk saját magunk akadályává? És ami igazán számít: hogyan szakíthatjuk meg ezt a kört?
A halogatás paradoxona: miért tesszük, ha tudjuk, hogy árt nekünk?
A halogatás nem az időbeosztás, hanem az érzelemszabályozás problémája – állítja Dr. Tim Pychyl, halogatásra specializálódott pszichológus. Valójában a halogatás egyfajta önszabotázs. A perfekcionizmus gyakran a legnagyobb gátja: ha attól félünk, hogy nem tudjuk tökéletesen teljesíteni a feladatot, inkább bele sem kezdünk.
A kudarctól való félelem és a szorongás is gyakori táptalaja – hiszen amíg nem kezdünk bele valamibe, nem is bukhatjuk el.
Ha nem hisszük el, hogy elég jók vagyunk, minden feladat akadálynak tűnik. Az önbizalomhiány lelassít, majd lebénít – a halogatás így nem tudatos döntés, sokkal inkább egy kényszermenedék. Sokszor azonban az unalom vagy a kellemetlenségek elkerülése miatt halogatunk, ha nem tudjuk kezelni az ezzel járó negatív érzéseket. Az érzelmi kimerültség, a túlterheltség és a döntésképtelenség szintén fokozhatja a halogatást, hiszen amikor már amúgy is kimerültek vagyunk, még nehezebb nekiállni a fontos teendőknek.
Emellett a jelenbeli torzítás (present bias) az egyik legnagyobb csapda, amibe beleléphetünk: az agyunk inkább az azonnali jutalmakat részesíti előnyben, míg a távoli célokat kevésbé tartja motiválónak vagy sürgetőnek. Ezért tűnik sokkal vonzóbbnak egy Netflix-maraton, mint egy elhúzódó munka befejezése.
Kép forrása: fizkes
Dr. Linda Sapadin szerint hat fő halogatótípus létezik:
- a perfekcionista, aki a tökéletesség miatt nem mer belekezdeni;
- az álmodozó, aki szeretne elérni dolgokat, de nem tudja rászánni magát a kemény munkára;
- az aggódó, aki fél a változástól és a döntések következményeitől;
- a krízisteremtő, aki a határidők nyomása alatt teljesít a legjobban;
- a lázadó, aki az elvárások elleni tiltakozásként halogat;
- a túlvállaló, aki túl sok mindent vesz a vállára, majd képtelen mindenhez időben hozzákezdeni.
A halogatás ára
Bár a halogatás pillanatnyilag megkönnyebbülést hozhat, hosszú távon súlyos következményei vannak. Az idő múlásával egyre növekvő szorongás és bűntudat aláássa az önbizalmunkat.
Ha folyamatosan megszegjük a magunknak tett ígéreteinket, egyre kevésbé hisszük el, hogy képesek vagyunk elérni a céljainkat.
A közelgő határidők pedig sokszor inkább megbénítanak, mintsem motiválnának. Végül pánikszerű kapkodásba kezdünk, vagy egyszerűen hagyjuk elveszni az elhalasztott lehetőségeket, mert úrrá lesz rajtunk a tehetetlenség.
Ugyanakkor a halogatás nem mindig ördögtől való. Kreatív folyamatoknál hasznos lehet az érési szakasz, amely lehetővé teszi, hogy egy probléma megoldása érlelődjön, néha pedig segít kiszűrni azokat a feladatokat, amelyeket végül nem is kell elvégezni, mert időközben jelentőségüket vesztik.
Kép forrása: Miljan Zivkovic
Így lépj ki a halogatás ördögi köréből
A halogatás leküzdéséhez először a gyökérokot kell feltárni. Ha a perfekcionizmus áll a háttérben, érdemes reális elvárásokat kitűzni. Ha a kudarctól való félelem a probléma, akkor egy 2012-es kutatás szerint az önelfogadás és a kisebb sikerek tudatos ünneplése segíthet. Ha úgy érezzük, hogy egy feladat túl nagy falat, osszuk fel kaizen szemléletben kisebb lépésekre, és csak az első lépésre koncentráljunk.
A gondolkodásmód újrakeretezése is kulcsfontosságú. Ha a halogatásra figyelmeztető jelként tekintünk, amely arra hívja fel a figyelmünket, hogy újra kell értékelnünk a prioritásainkat, akkor könnyebben tudunk változtatni. Mi segít még?
Dolgozz reális határidőkkel, és kapcsolj hozzájuk kis jutalmakat!
Hozz létre egy tiszta, inspiráló munkakörnyezetet, amely támogatja a fókuszt és csökkenti a halogatás esélyét! Ha pedig elakadsz, nyugodtan kérd szakember segítségét.
A halogatás nem az akaraterő próbája, hanem a minták felismerése és azok megtörése. Ha látod a saját mechanizmusaidat, lehetőséget kapsz arra, hogy irányítsd őket – és ezzel önmagad is.
Szerző: Révész Bogi
(Kiemelt kép forrása: Josep Suria)
Források:
- Fuschia M. Sirois: Procrastination and Stress: Exploring the Role of Self-compassion
- Piers Steel: The nature of procrastination: a meta-analytic and theoretical review of quintessential self-regulatory failure
- Michelle Pugle: How to stop procrastinating
- Tom Kellot: What Are the Causes of Procrastination: Revealed
- Dr. Linda Sapadin: How do you procrastinate?
- Corey Wilks: Why We Procrastinate and How to Stop
