A gyógyulás, fejlődés, változás mind-mind egy folyamat. Lépcsőfokai, jellemzői és törvényszerűségei vannak. Először rossz, hogy utána a helyét valami sokkal jobb vegye át.
Te kis gyógyító
Emlékszel rá, amikor egyszer megvágott a papír?
Arra, amikor biciklizni tanultál és lehorzsoltad a térded?
Nem?
Ennek az egyik oka az, hogy az agyad sok olyan emléket töröl, amire már nincs szükséged. Ami pedig talán ennél sokkal fontosabb, hogy azért nem rémlik már az a fájdalom, mert elmúlt. Meggyógyult. Képes vagy újjáépíteni magad, bezárni a sebeket, elmulasztani a fájdalmat.
De hogyan?
Az új kezdet a sejtjeinkbe van kódolva
A sejtek képesek gyógyulásra és amikor ez nem megoldható, akkor képes vagy létrehozni valami újat és egészségeset. Minden nap 330 milliárd új sejt születik benned. Ennyiszer mondod azt, hogy újrakezdem, meggyógyítom, átformálom, ami van. Te aki néha azt mormolod magadnak, hogy képtelen vagy a változásra minden nap ennyiszer kezded újra, sejtről sejtre. Ez létezésed ténye, de talán emlékeztetőnek sem utolsó, ha elfelejtenéd, hogy folytonos fejlődésben, változásban vagy.
Hiszen hajlamosak vagyunk azokra a sebekre fókuszálni, amik nehezen gyógyulnak, azokra a fájdalmakra, amik nem csillapodnak és elfeledkezünk róla, hogy mi mindenből gyógyítjuk magunkat csak a fizikai testben, de lélekben is.
Ez az öngyógyítás, ami a testben történik nem is olyan különböző az érzelmi gyógyulás folyamatától. Ahogyan a test gyógyulása fókuszált figyelemmel úgy a léleké is ezzel kezdődik. Vegyünk egy egyszerű példát, ami a hozzám hasonló sutákkal gyakran megtörténik: megvágtad magad, a támadó lehet a nyomtatóba igyekvő papír, a legártatlanabbnak festő konyhakés, de néha a galád tettes lehet akár egy fűszál is.
Kép forrása: Creative Vix
Bentlakó orvos
Amikor megvágod magad a tested figyelmet ajánl a sérülésnek.
A gyógyulás első lépése, hogy olyan sejtek áramlanak a helyszínre, amelyek segítenek elállítani a vérzést. A test nem mondja azt, hogy ez a vágás túl csúnya, túl fájdalmas, hogy figyeljek rá, majd később. Azonnal fókuszt ad annak, ami sérült.
Az érzelmi gyógyulás első lépése is az elismerése a sérülésnek, ami ért minket. Amivel nem tudunk együtt lenni, az képtelen valóban gyógyulni.
A testedben ezt a lépést követi a képzeletbeli vágásnál az, amikor vörös, duzzadt, irritált lesz a terület, sokszor ilyenkor lesz csak igazán kitapintható a fájdalom az első ijedtség után.
Az érzelmi gyógyulás következő lépése ezzel párhuzamosan a megengedés. Azaz annak a téves hitnek a felszámolása, hogy meg lehet kerülni a fájdalmunkat. A nehézségeink feloldásához vezető út a nehézségeken át vezet. Érezni kell, ami nehéz, a nevén hívni, kérdezni, megtapasztalni, ülni vele ítéletmentesen a mindfulness gyakorlásunk részeként. Milyen érdekes, hogy ez a gyulladt, intenzív állapot a testben és a lélekben is felbukkan, amikor a valódi gyógyulás felé igyekszünk.
Innen indulhat az újjáépítés és megerősödés.
Ez a testben sokszor tényleges építkezés, új sejtek születnek, új kapcsolatok köttetnek, hogy az, ami sérült újra teljessé váljon. Az érzelmi gyógyulásban ezeknek a lépéseknek a feldolgozás és integrálás megfeleltethető, azaz ott kell építkeznünk, ahol sérültünk.
Helyet kell találnunk magunkban annak, ami történt, építenünk oda, ami sérült, elfogadnunk azt, ami változott.
Kép forrása: Helloaesthe
Természetes állapotunk önmagunk gyógyítása, de nehogy összekeverd a természetest a könnyűvel. A kiserkenő vértől a túlcsorduló fájdalomig semmi könnyű nincs ebben, de emellett a nehéz mellett talán csak egyetlen gondolat erejéig marad helye annak az emlékeztetőnek, hogy lakik benned egy gyógyító. Neki sejtről sejtre, hullámról hullámra, érzésről érzésre, te vagy az egyetlen és legfontosabb páciense.
Szerző: Kovács Eszter
(Kiemelt kép forrása: Ben Mack)
Források:
